Ha pusztán a játékosok képességeit, tehetségét, elmúlt években elért eredményeit, klubjaik jól csengő neveit nézzük, akkor a spanyol válogatott vitathatatlanul a világ legerősebb csapata, és akkor az Eb-győzelem még szóba sem került. Na, mindez egy világbajnoki cím megnyerése szempontjából pont nem ér szart sem. Ez egy speciális versenysorozat, egy különleges hangulatú szorító, aminek az átellenes sarkában az a Németország várja a kezdő gongot éppen, akinek az értő kezei által eddig három szerencsétlen végezte az intenzív osztályon, és aki most arra készül, hogy Spanyolország fejének a péppé verésével karnyújtásnyira kerüljön a végső győzelemtől.
A labdát szent grálként őrizgető spanyol stílus ellen leginkább kétféle módon lehet sikerrel felvenni a harcot, az egyik a minden energiát a védekezésre fordító bunkerfoci, a másik a míves kontrajáték - aki látta a Barcelonát a Bajnokok Ligája elődöntőjében előbb elvérezni Milánóban, majd kegyetlenül szenvedni odahaza, az máris tökéletes példát tud hozni mindkét esetre, de a selección ellen is többnyire vagy az egyikkel, vagy a másikkal próbálkozott mindenki a világbajnokság során. Ha innen nézzük, akkor Németországnál kevésbé testhezálló ellenfelet sehogy sem kaphattak volna Xaviék, a fritzek legjobb tulajdonsága ugyanis, hogy bár adott esetben nagyon szeretik dédelgetni a labdát, valójában egyáltalán nem tartanak igényt az állandó birtoklására. Az angolokat és az argentinokat is ugyanazzal a torreádor-módszerrel csinálták ki: meglebegtették a vörös kendőt, a fejetlen rohamok elől elegánsan félretáncoltak, majd egy kis türelemjátékot követően visszakézből döfködték őket halálra. Az eleve kényelmetlen harcmodoron kívül annak minősége és precizitása a legaggasztóbb persze. Bár felesleges túlértékelni az egész vb-n vergődő Angliát, valamint Maradona taktikailag fogalmatlan, kaotikus Argentínáját, ezek az erődemonstrációk a számtalan nemzetközi klasszist felvonultató válogatottak ellen olyanannyira meggyőzőek voltak, hogy eddig joggal nevezhetjük Németországot a világbajnokság legjobb csapatának.
Remélhetőleg már Del Bosque-nek is elkezdett derengeni, hogy az eddigi kezdővel nem mehet tovább a buli. Torres rehabilitációjára majdnem ráment a vb, úgyhogy most jöhet el az a szent pillanat, amikor végre kikerül a csapatból, az ellenkezőjére inkább gondolni sem merek. A helyére nyilván érkezhet a Portugália ellen rendkívül hasznosan játszó Llorente, de történhetnek apróbb változtatások a szerkezetet illetően is, Fabregas, vagy az eddig többnyire csak a lábát lógató Silva számtalan különböző variáció kulcsa lehet. Az előzetes taktikai elemzések szerint Németország legsebezhetőbb pontja talán leginkább a pálya közepén található meg: a két szélső támadóval (Podolski, és valaki Müller helyett), a szabadon mozgó és alkotó Özil-lel, valamint az előretolt ékkel, Kloséval leginkább csak Khedira és a mélységből irányító, de eredetileg szélső Schweinsteiger marad középen a piszkos meló elvégzésére. Ez tökéletesen működhetett a rettenetesen vékony középpályával kiálló Argentína, vagy az állandóan Gerrard és Lampard megfelelő elhelyezésén töprengő Anglia ellen, Spanyolország azonban éppen a pályának ezen a részén a legerősebb. A Xabi Alonso, Busquets, és Xavi alkotta belső magot még tovább lehet vastagítani Fabregas-szal, és Iniesta elhelyezésének a kérdése is döntő fontossággal bírhat a létszámfölényes helyzetek kialakításában. Érdemes megjegyezni azt is, hogy Németország kevésbé veszélyes, ha nekik kell lassan és módszeresen építkezniük felállt védelemmel szemben, ami arra sarkallhatja Del Bosque-t, hogy csillapítsa a labda azonnali visszaszerzésére irányuló kísérletek hevességét. Hadd próbálja most az egyszer az ellenfél kigurigázni a spanyol középpályát és védősort, nem pedig fordítva.
A taktikai okfejtéseket azonban nálam szakavatottabb emberek is elvégezték, ez pedig mégiscsak egy szurkolói blog, úgyhogy inkább megpróbálok összeszedni 5 egyéb dolgot, ami a spanyol siker mellett szólhat (a nyomorult polipon, és azon kívül, hogy a mérkőzést vezető Kassai Viktor talán a blog titkos rajongója, következésképpen csakis a spanyoloknak fújhat):
1. Ha Joachim Löw úgy gondolja, hogy lesz változás a spanyol kezdőcsapatban, akkor ő is csak találgathat, míg Anglia és Argentína esetében például megengedhette magának azt a luxust, hogy biztosra megy. Ha a selección marad a jól megszokott szisztémánál, akkor sem kell automatikusan a fejünket fognunk: Del Bosque talán mindvégig egy ilyen téttel bíró, és egy ilyen szintű ellenféllel szemben lejátszandó mérkőzésre gyakorlatoztatta és készítette fel csapatát.
2. Az eddig parádézó, 5 meccsen 4 gólt és 3 gólpasszt jegyző Thomas Müller egy kamu sárgalap miatt kénytelen kihagyni az elődöntőt. Mindhárom gólfesztivált hozó német mérkőzésen vastagon benne volt a győzelemben a lendületes, magabiztos, és hatékony játékával. A helyén szerepet kaphat Kroos, vagy Marin, akik szintén tehetséges fiatalok, de nem rendelkeznek olyan mennyiségű éles tapasztalattal, mint a látványosan korán érő, máris kulcsszereplővé avanzsált Müller; a legvalószínűbb alternatíva pedig Trochowski, aki képes hasonló szintű mezőnyjátékra a jobb szélen, ám korántsem jelent akkora veszélyt a kapura.
3. Akadnak bizonyos lélektani körülmények, amik inkább a selección malmára hajthatják a vizet. Először is, most már szinte mindenki Németországot tartja a világbajnokság legnagyobb esélyesének, márpedig a favoritokra hagyományosan nagyobb mentális súly nehezedik. Ez egy érdekesen kifordított szituáció, mivel a spanyol csapatot többségében jóval tapasztaltabb, győzelmekben jártasabb játékosok alkotják, mégis valamivel felszabadultabban játszhatnak majd, mint a két parádés győzelemmel az elődöntőre már óriási elvárásokat dagasztó német csikócsapat. Másodszor is, történjék bármi, már most ez minden idők legeredményesebb és legjobb spanyol válogatottja, eddig áttörhetetlennek hitt történelmi gátak szakadtak át a Paraguay elleni győzelemmel, ez pedig sok terhet levehet Iniestáék válláról.
4. Az egyenes kieséses szakaszban eddig két olyan ellenféllel találta szemben magát a Nationalelf, akiknél kimondva vagy kimondatlanul, de rengeteg probléma akadt vagy a játékot, vagy a csapategységet, vagy egyszerre mindkettőt tekintve. A spanyol válogatott a teljesítménye alapján magabiztosnak és meggyőzőnek eddig éppenséggel nem nevezhető, de mind taktikailag, mind egyéb attribútumait figyelembe véve jóval érettebb csapat Argentínánál és Angliánál (és az ország neve sem A-val kezdődik és végződik, plusz számoljuk bele azt is, hogy AusztráliA, hoppá).
5. A 2 évvel ezelőtti Eb-dőntőben Spanyolország megverte Németországot, ami utóbbit külön motiválhatja a törlesztésre, előbbinek viszont még több erőt adhat, hogy egy olyan ellenféllel kell megbirkóznia, akit a legfontosabb pillanatban egyszer már legyőzött. A németek tehát kénytelenek az egyetlen olyan csapattal játszani a mezőnyben, amelyikkel szemben nem rendelkeznek semmiféle verhetetlenségi misztikummal, ami egyébként a végső győzelemre esélyes, fantasztikusan menetelő csapatok természetes velejárója.
+1. Ugye senki sem gondolja komolyan, hogy éppen ez a szerencsétlen, tacskóképű Klose fogja megdönteni minden idők legjobb csatárának a gólcsúcsát?
Ma este legfeljebb közkívánatra lesz élőblog, egyébként úgy döntöttem, hogy már csak babonából is maradjon el, hátha akkor parádés játékot láthatunk végre. A mérkőzéssel kapcsolatos kommentek nyugodtan jöhetnek ide.
A kezdőrúgás időpontja: 20:30.
Update: a spanyol kezdőcsapat: Casillas - Piqué - Puyol - Iniesta - Villa - Xavi - Capdevila - Alonso - Ramos - Busquets - Pedro