A karosszéria immár stabil, a fékek is kifogástalanul működnek, de ahhoz, hogy a vadító, aranysárga-vörös fényezésű verdánk már a startvonalnál állvahagyja az ütött-kopott tragacsokat, a végén pedig a legjobb csajt is hazavihessük, még kell bele egy fasza motor, és nem árt pár dögös felni sem. Továbbá a blog indulása óta - minő blaszfémikus merénylet - még egyszer sem írtam le azt, hogy Andrés Iniesta. Bűnbocsánatért esedezés és keretelemzés part tú a tovább után.

Egy nemzeti válogatott összerántásának állandó buktatója, hogy a klubjaikban különböző posztokon és szisztémákban sikeresen szereplő játékosokat valahogy bele kell passzírozni egy mindannyiuk számára kényelmes, a csapat számára profitábilis játékrendszerbe; ez a kísérlet pedig még a legminőségibb emberanyag esetén is csúfos kudarccal végződhet (csak annyit mondok: a Gerrard - Lampard). Ezzel szemben a spanyol középpályás sor könnyedén variálható, mivel félelmetesen homogén: a mindannyiukra jellemző páratlan játékkészség, különleges technikai tudás, és a kulturális örökségük részét képező, labdabirtoklásra épülő játékstílus egyetlen közös tudattá formálják a csapatrészt. Külön bónusz, hogy a selección játékának fő fazonszabászai közül a három talán legmeghatározóbb - Xavi, Iniesta, és Fabregas - ugyanannak az ifjúsági rendszernek három különböző korosztályt képviselő végtermékei, ezen dinasztikus vonásnak köszönhetően pedig nagyjából bekötött szemmel is megtalálnák egymást a pályán. Ilyen mélységű és minőségű hátországgal a támadósor akkor is hatékony lehetne, ha történetesen nem állna klasszis játékosokból, így meg aztán pláne.

A Vörös Fúria spanyol válogatott legfontosabb és legizmosabb részeihez érkeztünk tehát. Ha ezen a világbajnokságon születnek majd olyan legendás csapatrészek, akiket 50 év múltán is úgy fogunk emlegetni, mint manapság Pelé és Garrincha, vagy Bozsik és Puskás kettősét, akkor erre nagy eséllyel pályáznak az alábbi játékosok kombinációi.

KÖZÉPPÁLYÁSOK
Aki kimaradt: Santiago Cazorla (Villarreal CF)

#6 Andrés Iniesta Luján (FC Barcelona): Ránézésre a nyári számítástechnika táborból szabadult negyedik osztályost idéző Iniestában semmi nincs, ami egy focistára emlékeztetné az embert. Ezek után meglepődve tapasztalhatjuk, hogy attól a pillanatól fogva amint isteni lábai a labdához érnek, immáron semmi nincs benne, ami egyáltalán emberre emlékeztetne. Az albínó kölök még Van Gaal kezei alatt mutatkozott be a Barcelona felnőttcsapatában és alázatos munkával elérte, hogy bő hét évvel később, a harmadik egymást követő letörikafaszodtőle szezonja után az Aranylabda-bizottság végül méltóztatott betenni a 30 jelöltjük közé, nekik ezúton is gratulálok a gyors felfedezéshez. Hogy micsoda vak, inkompetens barmok ülnek a France Football-nál, annak példázatára iktatnék egyet a számos vele kapcsolatos anekdota közül:

Amikor Iniestát még taknyos korában, első ízben hívták meg az első csapat edzésére, komoly logisztikai feladvánnyal szembesült: fogalma sem volt róla, hogy hol van az öltöző. Végül Luis Enrique-t küldték ki, hogy megkeresse, és odavezesse. Amikor végül visszataláltak a többiekhez, későbbi edzője, a Barcelonát akkor még játékosként szolgáló Josep Guardiola így szólt hozzájuk a legenda szerint (bölcs és villámló hangján természetesen): "Jól jegyezzétek meg ezt a napot - a napot, amikor először játszottatok Andrés-szel!" Ezután magához vonta az ifjú Xavi-t, hozzá pedig a következő szavakat intézte: "Engem te fogsz nyugdíjba küldeni. Ez a kölyök pedig nyugdíjba küld majd mindannyiunkat." Az akkor mindössze tizenhat éves Iniesta tágranyílt szemekkel bámult a nagy idolra, azt hitte, hogy csak viccel. Guardiola azonban halálosan komolyan beszélt.

Minden katalán nagymami kedvence, Andriska jelenleg az a fiú Barcelonában, aki egyszerre rendelkezik Xavi Hernandez nemzetközi sakknagymester tudásával, és Leo Messi ördögtől való labdavezetésével - azok a szerencsések, akik láthatták testközelből futballozni, az életükre esküsznek, hogy amit a labdával művel, az néha szabad szemmel követhetetlen. A csapat számára hajtott haszna többnyire lemérhetetlen a statisztikáit böngészve, mert legendásan szarul lő kapura, és az assistjaival is visszafogottan sáfárkodik - viszont a  négydimenziós passzai és a démoni képessége, amivel kedve szerint kígyózik át szinte bármekkora és bármilyen összetételű védelmi vonalon, töménytelen mennyiségű gólhelyzetet generálnak. Az idei éve nem sikerült a legfényesebbre, komoly sérülés miatt kapásból ki kellett hagynia a komplett előszezonbéli alapozást, a későbbiekben pedig hiába lendült végre formába, újra és újra lesérült. Mind közül a leghosszabb és egyben legfájóbb a trófeák szempontjából kritikus utolsó hónap kihagyására kényszerítő sérülése volt, ki tudja hogyan alakult volna a kudarccal végződő, Inter elleni BL-párharc, ha ő is pályára léphet. A középpálya bármely pontján tud játszani, Frank Rijkaard ex-Barca edző anno kényszerből védekező középpályásnak is berakta párszor, ami a százhetven centijét és hatvan kilóját elnézve bátor kísérlet, de simán megállta a helyét, mert rendkívül agresszív, letámadásban kiváló. A támadósorba pakolva életveszélyes, balról indulva könnyedén cselezi debilre a védelmet, bár gólt azt tényleg csak akkor tud rúgni, ha nagyon muszáj.
Kor: 26; Válogatott meccsek (gólok): 41 (6); Bevethető posztok: középső középpályás, támadó középpályás, szélső középpályás, bal szélső támadó, árnyékék;
Tápláléklánc: A sérülés okozta kihagyás miatt formája kérdéses, de takaréklángon égve is prémium játékos, és mivel a védelem és a középcsatár között húzódó területen bárhova nyugodt szívvel rakható, így nehéz elképzelni, hogy ne lenne kezdő a legtöbb meccsen.

#8 Xavier "Xavi" Hernández i Creus (FC Barcelona): Nem csak a Barcelona, hanem a válogatott játékához is ő a kulcs, és ezzel valószínűleg mindent el is mondtam, amit róla tudni érdemes. A jelenléte a pályán  nagyjából olyasmi, mintha valamelyik retardált online szerepjátékban ráadnál a karakteredre egy kábé huszonhetedik szintű armort, amitől egyszerre válik immunissá a tűz-, a víz- és a jégvarázslatokra, megnöveli a támadások sebzését +26234-gyel, állandó manabónuszt biztosít, ja, és még repülni is tudsz vele. A futball jóval közérthetőbb nyelvére lefordítva ez nagyjából annyit tesz, hogy a csapatod labdabirtoklási aránya soha nem fog 60% alá csökkenni, a beinduló csatárokhoz és felfutó szélsőkhöz vezető alagutakat valaki mindig kiássa majd egy jó passzal, és mindig áll majd egy faszi a középpályán üresen és megjátszhatóan, akitől akkor sem lehet elvenni a labdát, ha a fél bandát ráuszítják. Ha mégsem tudná átvenni, nem nagy ügy, végső esetben továbbteszi oxival. Xavi játékának valódi értékeléséhez meg kell értenünk, magunkévá kell tennünk karakterének esszenciáját: ő a tökéletes, koncentrációjából kizökkenthetetlen zen mester, aki bölcsességénél fogva mindig pár lépéssel a többiek előtt jár, sosem hibázik, és erőszakot csak a legvégső esetben alkalmaz. Élete formájában futballozik már két szezon óta, ezen eltelt idő során kerek 50 gólpasszt szórt szét a Barca gólra éhes támadói között. Az utóbbi idény vége felé már állandó sérüléssel bajlódott, de klubja vékonyka középpályás sora miatt Guardiola kénytelen volt kísérteni mindenki szerencséjét, és így is végigjátszatta vele a 90 perceket. Nagy mák, hogy megúszta rásérülés nélkül, már úgy tűnik, hogy minden rendben vele, de félő, hogy az idén lenyomott pontosan 51 meccs így is erősen benne lesz a lábában. Ha a tornára sikerül top formába lendülnie, idén egyéni versenyszámokban is vihet mindent, reméljük a legjobbakat.
Kor: 30; Válogatott meccsek (gólok): 85 (8); Bevethető posztok: középső középpályás, támadó középpályás;
Tápláléklánc: Tűzön-vízen át kezdőjátékos középen.

#10 Francesc "Cesc" Fàbregas i Soler (Arsenal F.C.): Már javában műsoron a nyár legtrébb romantikus tinivígjátéka, FC Barcelona - bepiált kamaszfiú, Arsenal FC - szűzies kóristalány, Cesc Fabregas - pina szereposztásban. A Barca nem véletlenül stresszeli évek óta a londoni klubot a katalán fineszt már az anyatejjel magába szívó, majd a Premier League emlőin nevelkedő fiatal irányító játékjogainak megszerzésével, Cesc ugyanis már majdnem mindent tud, amit a lassan pályafutása zenitjéhez érkező Xavi, de akad olyan, amit a PL darálójában megedződve egy kicsit talán jobban is. Jelenleg úgy fest, hogy az Arsenal idén végül kénytelen lesz beadni a derekát: a már most a világ három legjobb középpályása közé sorolható Fabregas ugyanis nyíltan vállalta, hogy bár mindent köszön Arséne Wengernek, de ő immár a Barcelonában óhajt futballozni, nem máshol. Az ágyúsok ettől érthető mód begorombultak, és azóta tréfásan dobálják be egymás után a hasraütésszerű összegeket vételárként (egyes híradások 87 millió euróról szóltak), ezzel galambpostázva Barcelonába a kérlelhetetlen visszautasítást (bár a legfrissebb infók szerint közelednek az álláspontok). Mindez annyiban tartozik a világbajnokságra, hogy egy játékos teljesítményét befolyásolhatja, ha pályafutásának jövője a levegőben lóg, mert úgy azért nehezebb maximális koncentrációval focizni, így nem csak a nyári elnökválasztások miatt óriási vehemenciával nyomuló Barcelona érdeke, hogy még a vb kezdete előtt megköttessen az üzlet. Cesc mindenesetre megnyugtatott mindenkit, hogy rá nem lesz hatással a hercehurca, és elnézve az Arsenal szokásosan trófea nélkül záruló idényét, nem is lehet kétségünk afelől, hogy mindent bele fog adni, hogy legalább a válogatottal sikeres legyen. Pályafutása talán eddigi legkomplettebb idényét zárta az angol bajnokságban, rúgott 15 gólt, emellé gálánsan kiosztott 16 gólpasszt - amivel a kilenccel több meccsen pályára lépő Lampard mögött így is második -, órási szégyen tehát, hogy az állandó sérülései miatt nem volt igazi esélye megszorongatni Wayne Rooney-t az év játékosa választásokon. A kihagyott meccsek miatt benne maradt gólokat és assistokat remélhetőleg a vb legkeményebb meccseire tartogatja. Oldalakat lehetne megtölteni hozsannával a játékának legfontosabb elemeiről, mint például vízió, precízió, és egyéb idegen szavak, de kell a hely másnak is. Alapvetően a pálya kellős közepén mozog a legkényelmesebben, de Wenger az Arsenal egyik kulcsjátékosának, Patrick Vieirának távozása után megtanította védekezni, mélységből irányítani és gyönyörűen kiképezte a csatárok mögötti játékra is, annak összes nélkülözhetetlen fegyverével (halálos utolsó passzok, lövések).
Kor: 23; Válogatott meccsek (gólok): 48 (5); Bevethető posztok: középső középpályás, támadó középpályás;
Tápláléklánc: A védekező középpályás vagy az egyik csatár kárára a potenciális vb-legenda Xavi-Iniesta-Fabregas trió is elfér a pályán, erre az összetételre van is némi esély, ha Torres nem épül fel a vb-re, Cesc viszont igen. Egyéb esetben megtippelhetetlen, hogy mennyi időt fog a pályán tölteni, mert a szélre sem őt, sem Xavi-t nem szabad rakni. Az Eb-n Aragones általában menetrendszerű csereként használta, talán Del Bosque-től is ez tűnik a legvalószínűbb verziónak.

#20 Javier 'Javi' Martínez Aguinaga (Athletic Bilbao): Minden kétséget kizáróan az ő jelenléte a legnagyobb meglepetés a végső keretben, nem hogy egyszer sem volt még felnőtt válogatott, de a szintén újonc, a trófeákat lassan unott arccal gyűjtögető Valdes-zel ellentétben még klubszinten is csak a szárnyait bontogatja. A többség számára sötét folt tehát, de akinek sok ideje van hülyeségeket olvasni (jelen!), az a Fabregas-szal és Maiconnal kapcsolatos átigazolási hírek között eldugva néha-néha rábukkanhat az ő nevére is a pletyirovatokban, mint a nagycsapatok egyik lehetséges célpontjára - múlt nyáron a Liverpool állítólag erősen csábítgatta a lelécelő Xabi Alonso helyére. Hogy milyen szinten vált volna be ott, azt nem tudni, az viszont tuti, hogy az üvegember Aquilaninál többet játszott volna, lévén igen stramm gyerek: az ugyan nem topcsapat, de mégiscsak spanyol első osztályú Bilbao mezében már 135 meccset nyomott le összesen, ami 21 évesen a rengeteg ütközéssel és melóval járó középső középpályás posztján egyáltalán nem lebecsülendő mennyiség. Szépen végigjárta a korosztályos válogatottak szamárlétráját, az U-19-cel Európa-bajnoki címet is szerzett. A brutál felépítése mellett a labdával sem egy elveszett ember, technikás és gyors, bár ezek a jelzők ezzel a kerettel kapcsolatban némileg sikknek minősíthetőek. Minden sorozatot figyelembe véve 8 góllal zárta a szezont, ami korrekt tűzerőt jelez, ezzel Iniestánál például pontosan nyolcszor gólerősebbnek mondható. Az idén klubkrízist átélő Cazorlával szemben nem is tűnik feltétlenül rossz döntésnek egy esélytelenek nyugalmával érkező, tehát minden mentális tehertől mentes, bizonyítani vágyó ifjú titán beválogatása.
Kor: 21; Válogatott meccsek (gólok): 1 (0); Bevethető posztok: középső középpályás;
Tápláléklánc: Ha nem fogja a fél kezdő az orvosi szoba ágyait nyomni, akkor az utolsó csoportmeccsen kívül nem nagyon fog pályára lépni.

#21 David Josué Jiménez Silva (Valencia CF): Az európai elitfutball egyik legfigyelemreméltóbb tehetségű ifjoncaként számontartott David Silva pályafutásának azon szakaszába ért, amikor csupán karnyújtásnyira van a legmagasabb szinttől. Így nem meglepő, hogy évről évre összeboronálják a Real Madriddal vagy a Barcelonával, de rajtuk kívül is sok óriásklub játszadozik a gondolattal, hogy náluk érjen be a silva érjen világklasszisá. Ugyanazon nemesített spanyol törpeközéppályás fajtának a remekbeszabott példánya, mint Xavi vagy Iniesta, és a legtöbb ezen vérvonalra jellemző tulajdonságok genetikai kódjait ő is örökölte: mikroszkópikus területen való játék, kifinomult hajlam a látványos ütempasszokra, magasfokú képzettség az összjátékokban. Ám fent nevezetekkel ellentétben Silva ballábas, és valamivel támadóbb felfogású, ezért ideális élőhelyét a csatárok mögött, vagy a középpálya valamelyik szélén találhatjuk meg: balról pumpálhatja középre a beadásokat, jobbról pedig a bal lábára cselezve elindulhat befelé. Még nem tartozik a legnagyobb vezéregyéniségek közé, legalábbis a sebzékeny, romlatlan gyermek fizimiskája alapján elég nehéz elképzelni róla, ahogy az öltözőben sűrű puta madrezások közepette fennhangon üvöltözik Sergioval. A pályán is hajlamos a kicsapongó játékra, egyelőre nem mindig tudja hidegvérrel kiválasztani a leghatékonyabb megoldást. Különösen a helyzetek kihasználásban kellene fejlődnie, ezen a téren tipikusan spanyol betegség tüneteit mutatja: folyton a végletekig kijátszott sakk-matt lehetőségét keresi ahelyett, hogy egyszerűen csak bevágná a kapuba, pedig ilyen istenáldotta bal lábbal simán járhatna több gólnál is. A Valencia egyik legtöbbet használt játékosa volt idén, és a vb-n alaposan felstrófolhatja saját piaci árát az adósságokkal küzdő klubjának legnagyobb örömére.
Kor: 24; Válogatott meccsek (gólok): 33 (6); Bevethető posztok: támadó középpályás, szélső középpályás, szélső támadó;
Tápláléklánc: Az első számú szélső a selecciónban, nagyon fontos eleme lehet a kezdőcsapatnak.

#22 Jesús Navas González (Sevilla FC): A rongylábú, pánikbeteg szélső izgalmas figurája a spanyol labdarúgás élvonalának. Tipikusan az a fajta játékos, aki talán soha nem lesz a legszűkebb elit tagja, viszont a bizonyos meccseken vagy időszakok alatt mutatott teljesítményével képes egyik ámulatból a másikba ejteni a közvéleményt. Jesús Navas mindenekelőtt kurva gyors. Idén mindkét spanyol klubóriás - egyikük a kupában, másikuk a bajnokságban - a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy kontrajátékban tarthatatlan, ha egyszer már felgyorsult a labdával, akkor nagyon nehéz lelőni. Posztja standardjének megfelelően elsősorban penge beadásokkal operál, de nem szeret lecövekelni a helyén, bátran átszaladgál a túloldalra és középen is fel-felbukkan. 13 gólpasszal zárta a bajnokságot, sokatmondó, hogy ennél csak Xavi tud többet felmutatni, és bár nem a legjobb lövő, gány védőjátékkal szemben egész használható a fejjátéka. Idén a klubjával kézenfogva járta meg a mennyet és a poklot egyaránt, a sztori végül közös happy enddel zárult, meglett a hőn áhított BL-helyezés, és sikerült 4 éven belül a második spanyol kupát is behúzni. A Sevilla középszerű irányító játékosai miatt a bajnokságban kissé kiismerhetővé vált a játéka, a válogatottban ezzel nyilvánvalóan nem lesz gond, és Navas örökmozgó gyaloggalopp-stílusa üde taktikai színfolt lehet. Nagyon friss debütáns a selecciónban, és mentális nyavalyáinak köszönheti leginkább, hogy még csak ennyi meccsnél tart: ha Sevilla városán kívül tartózkodik, honvágya miatt legyűrhetetlen depresszió lesz úrrá rajta, ezért külön pszichológussal készül a vb-re, ami - röpke párezer kilométerről lévén szó ezúttal - nem tűnik egy rossz ötletnek.
Kor: 24; Válogatott meccsek (gólok): 3 (0); Bevethető posztok: szélső középpályás, szélső támadó;
Tápláléklánc: Az előzetesek szinte kivétel nélkül a támadósorba jelölték, 4-3-3-as formáció esetén ennek lehet is némi létjogosultsága, de kétcsatáros játéknál is a kezdő közelébe férkőzhet a középpálya jobb szélén, legalábbis bizonyos típusú ellenfelek ellen.


TÁMADÓK
Akik kimaradtak: Álvaro Negredo (Sevilla FC), Dani Güiza (Fenerbahce)

#7 David Villa Sánchez (FC Barcelona): Az üsötökösszerűen felbukkanó, majd gyorsan kiégő tinisztárok korában érdemes nagyon megbecsülni azokat a játékosokat, akik alázatos munkával fokozatosan lépegettek felfele a ranglétrán, hogy már érett férfikorban érjék el a nemzetközi klasszisok szintjét, David Villa pedig pontosan ez a fajta fickó. A korral nemesedett, ahogy azt mondani szokás: Sporting Gijón, Zaragoza, Valencia, majd most 28 évesen a Barcelona, viszonylagos trófea nélküliségének dacára eddig irigylésreméltóan tartalmas, és sokszínű karrier. Az alig két hete lezárult valenciai korszakában vált a világ egyik legjobb gólvágójává, többször csak egy hajszálnyi hiányzott a pichichi-hez, és a válogatottal is parádézik, már csak pár találatra van szüksége a kivénhedt nemzeti rekorder, Raúl csúcsának megdöntéséhez. Rendszeresen rugdossa a duplákat és a triplákat, idén a Werder Brement pécézte ki az Európa Ligában, de a két évvel ezelőtti Európa-bajnokság első csoportmeccsén is egy mesterhármassal köszöntötte az egybegyűlteket, amivel nagyjából el is döntötte a gólkirályi cím sorsát. Bár zseniális befejező, korántsem egy Van Nistelrooy-típusú torreádorról van szó, aki két precíz szúrással végez a bikával, Villa az ölés művészetének egy jóval összetettebb ágát űzi. A Barca joggal látja benne a jövőbeli balszélső támadóját, mert nagyon jól olvassa a játékot, rengeteget mozog keresztbe és mélységben, agilis és jól cselez, szeret balról befele manőverezni. Magához képest ínségesebb esztendőt tudhat maga mögött, az idei Valenciára általánosan jellemző impotencia őt is megfertőzte, így a lábában maradt pár gól, de ez a válogattot szempontjából nem is baj, egy minden patront elsütött fegyverrel még egy profi éjszakai pillangó sem tud mit kezdeni. Vagy mi.
Kor: 28; Válogatott meccsek (gólok): 56 (37); Bevethető posztok: középcsatár, árnyékék, szélső támadó;
Tápláléklánc: Ha nem rúgják szét, alap kezdő lelkitársa, Fernando Torres oldalán.

#9 Fernando José Torres Sanz (Liverpool F.C.): Amikor az Atletico Madrid atombunkereiben kifejlesztett szuperfegyverre rátette húsos mancsait a futball antikrisztusa, akkor sokan kételkedtek benne, hogy meglesz a hőn áhított továbblépés Torresnek, akivel már ott volt az Erő, de még nem volt igazi Jedi. Ehhez képest egy hónap elég volt hozzá, hogy a túlértékelt latin focista bábjából kikeljen az a csillapíthatatlan étvágyú, gólokat szaró szörnyeteg, amilyen ma is. Nem csak napjaink metroszexuális férfiideálja, hanem a tökéletes középcsatár prototípusa is. Jó felépítésű, hosszútestű alak, így könnyű fejbetalálni a labdával, ugyanakkor dinamikus, ravasz, és cseppet sem önző, David Villát testvéreként szereti. A gyengébbik lábával is elboldogul, és könnyedén helyzetbe hozható, mert igazából nem is kell helyzetbe hozni egy gólhoz, de a ziccerekkel sem szórakozik sokat. Pont annyit szokott cselezni, amennyi az ideális lövőpozícióhoz szükséges, amennyiben utóbbi az üres kaput jelenti, akkor annyit, de minden körülmények között tökéletes lövőtechnikával bír. Idén a rakoncátlankodó térde nem csak a saját, de a Liverpool szezonját is kinyírta, minekután az egyetlen Torresen kívül focizni tudó játékosuk is végigalibizte az évet. A bajnokságban 22 meccsen tudott csak pályára lépni, ezeken 18 gólt azért így is berámolt. Bár valamennyire kiküszöbölhető a hiánya, roppant fájdalmas veszteség lenne nem csak a szurkolóknak, hanem az úgynevezett semleges nézőknek is, ha nem rázódna helyre a térdműtétje után: a Villa - Torres páros ugyanis nyugodtan minősíthető popkultúrális klasszikusnak már most, Ronaldón és Rivaldón kívül nem is nagyon jut eszembe más, minimum ugyanezen a szinten lévő nemzeti csatárkettős az elmúlt 15 évből.
Kor: 26; Válogatott meccsek (gólok): 71 (23); Bevethető posztok: középcsatár;
Tápláléklánc: Ha ép és egészséges, kihagyhatatlan.

#13 Juan Manuel Mata García (Valencia CF): Amikor a Real Madrid rengeteg pénzért sztárokat vásárló, az ifijátékosoknak nulla játéklehetőséget biztosító átigazolási politikája a téma, akkor Juan Mata a téma, aki a madridi fakó húzóemberéből rövid idő leforgása alatt vált a Valencia húzóemberévé. Még nem teljesen egyértelmű, hogy személyében hány karátos drágakövet sikerült elherdálni a fővárosban, mert a fiatal játékosokra hagyományosan jellemző módon ingadozó a teljesítménye, legalábbis idén jó kezdés után némi visszaesés volt tapasztalható nála. A 7 gól korrekt, az 5 gólpassz viszont soványka produkciónak minősíthető tőle (tavaly 11-ig jutott), a fokozatosan leromló játéka miatt az idény végére teljes joggal találhatta magát a kispadon Vicente javára. Del Bosque ettől függetlenül bízik benne, ennek legfőbb oka a tehetségén kívül pedig azokban a variációs lehetőségekben keresendő, amiket Mata játéka biztosít. Játszhat a középpálya és a támadósor szélén is, előkészítésben és befejezésben is jeleskedik, ráadásul Silván kívül az egyetlen született ballábas előre, ami a megfelelő szögből elvégzendő szabadrúgások esetén is jól jöhet. Ha összekapja magát, nem is olyan nehéz elképzelni róla, amint egy hosszabbításábéli öldöklő küzdelemben a következő körbe lövi a csapatot.
Kor: 22; Válogatott meccsek (gólok): 7 (3); Bevethető posztok: szélső támadó, szélső középpályás, árnyékék;
Tápláléklánc: Kispad, hogy hányszor fogják becserélni, az csak rajta múlik.

#18 Pedro Rodríguez Ledesma (FC Barcelona): Egy évvel ezelőtt esélye sem lett volna bekerülni a válogatott keretbe Pardon, pontosítanék: egy évvel ezelőtt még azt sem tudta senki, hogy kicsoda. Oké, nevének említésére néhány embernek talán felderengett a hiányos fogsorú kölyök képe, aki időhúzó csereként pályára lépve lelkesen, de sikertelenül próbál labdába érni a 2009-es BL-döntő utolsó 20 másodpercében. Ők bizonyára lerendezték Pedro-t azzal a ránézésre logikusnak tetsző megállapítással, hogy csak egy a sok Barca-felfedezett közül, aki ha 22 évesen mutatkozhat be először a felnőttcsapatban, akkor nyilvánvalóan nem vár rá Messi-t elhomályosító karrier. Ez hellyel-közzel igaz is, Pedro egyelőre a legjobb indulattal sem minősíthető világklasszisnak mezőnyjátékát tekintve: a labdakezelése például teljesen esetleges, némely pillanatban hibátlan, máskor viszont nézni is rossz a szerencsétlenkedését, ropi-jellegű testalkata végett pedig bármelyik nagyobb darab hátvéd röhögve töri ketté egy párharc során. A kiegyensúlyozatlanságát elpusztíthatatlan lelkesedésével és küzdőszellemével kompenzálja, ez azonban még nagyon kevés lenne a Camp Nou kegyeinek elnyeréséhez, egy vb-kerettagsághoz pedig pláne; szóval térjünk is rá Pedrito szexepiljének központi elemére, ami nem más, mint a kikúrálhatatlan góllövési ingere. Nem szeret tökölni, ha lövőhelyzetbe keveredik, könyörtelenül bebassza, a rúgótechnikája impresszív, ráadásul abszolút kétlábas: ha nem néztem volna utána, pusztán a lövései alapján az idény végéig sem tudtam volna eldönteni, hogy eredendően jobb- vagy ballábasnak született-e. A ziccerek értékesítésében az élen jár, a kapuratartó lövések és az abból születő gólok arányát mutató statisztikája a Ronaldókkal, Messikkel, és Higuainokkal megspékelt spanyol bajnokságon belül is a top 3-ba tartozik. Barcás kollegája, Zlatan Ibrahimovic nemes egyszerűséggel úgy jellemezte, mint az egyik legjobb koncentrációjú embert, akit valaha látott (és jobb ha neki hiszünk, mielőtt ráhajt a nővérünkre). Elsősorban szélső, a folyton középre kalandozó fajtából, legvégső esetben centert is lehet vele játszatni próba-szerencse alapon: a legtöbb labdát ugyan nem fogja tudni megtartani, mert simán elnyomják, de ha valahogy sikerül helyzetbe hozni, nem sok csalódást okoz majd.
Kor: 22; Válogatott meccsek (gólok): 1 (0); Bevethető posztok: szélső támadó, árnyékék;
Tápláléklánc: A szélen Matával versenyezhet Del Bosque kegyeiért, és a supersub pozíciójáért. Valenciai társa egyelőre többre taksált játékos nála, de a szaúdiak elleni meccs alapján a versenyfutás nyitott.

#19 Fernando Llorente Torres (Athletic Bilbao): Kellett egy alternatíva a nagydarab center posztjára is, és mivel Álvaro Negredo sokat ígérő rajt után lelassult a Sevilla idén nehézkesen döcögő, habár végül célt érő szekerének tempójára, Dani Güiza reputációja pedig mindössze két év leforgása alatt nagyobbat zuhant, mint a görög életszínvonal, így Del Bosque választása a fiatal kora ellenére már most élő baszk legendának tekinthető Fernando Llorentére esett. 195 centiméterével a csapat legmagasabb tagja, de nem csak fejjel, hanem lábbal is kíméletlenül tud büntetni, ha kell. Idén különösen az Európa Ligában virgonckodott, 11 meccsen 8 gólt jegyez, minden sorozatot beszámítva 50/23 a mérlege, ez egyéni csúcs, de az így is kishíján 50%-os mutatója lehetne jobb is, ha nem pukkad ki a szezon végére. A beválogatása abszolút jogos, és ha Torres egészsége nem szolgál megfelelően, sok játékperchez juthat, különösen, ha futni kell az eredmény után: az utolsó percek ívelgetős, szögleteket rohamtempóban halmozó futballjához ideális, ezt Szaúd-Arábia ellen máris bemutatta.
Kor: 25; Válogatottság (gólok): 6 (3); Bevethető posztok: középcsatár;
Tápláléklánc: Kispadon ücsörgés, arról néha beállva világmegváltás.

Mint az a fentiekből is leszűrhető, az idei szezonban dögvész pusztított a legjobb spanyol játékosok között, de a vb azon hagyományát figyelembe véve, amely szerint az agyonhasznált, klubjukkal kiemelkedő szezont maguk mögött hagyó játékosok gyakrabban betliznek a válogatott tornákon, ez nem is annyira rémes újság, persze csak akkor, ha mindenki gond nélkül felépül (és nem sérül le újra). Bréking: Szaúd-Arábia ellen mind Iniesta, mind Xavi fittnek tűnt, viszont Fabregas és Torres nem lépett pályára.

Statbuziknak a klubok listája, akik játékosokat adnak a válogatottba (zárójelben a klubból beválogatott játékosok mennyisége): FC Barcelona (8), Real Madrid C.F. (5), Valencia CF (3), Athletic Bilbao (2), Liverpool F.C. (2), Sevilla FC (1), Villarreal CF (1), Arsenal F.C. (1)

(a második részért külön köszönet illeti a következő szakértő fórumozókat: bilbaoo, gotanfun, sissoko, Yeste, az Iniesta-sztorit pedig Sid Lowe kiváló cikkéből ferdítettem)