Spanyolország - Svájc  0 - 1

Kétségkívül impozáns költői képeket lehetne pingálni a svájci gól, majd győzelem által elindított hatásmechanizmusról, például hogy a spanyolokra rászakadt a történelmi frusztrációikból eszkábált, fejük felett lifegő batár nagy zongora, és ezért sikerült elbukni, de ez okafogyott feltételezés csupán. Ez a mérkőzés ugyanis vegytiszta pókerjátszma volt, amely során Hitzfeld komoly lap nélkül, de remekül kiválasztott stratégiával nyomta le az ász fullal a kezében bénázó, elbizonytalanodó Del Bosque-t. Kellett hozzá szerencse? Persze, de ha figyelembe vesszük a két játékoskeret húzódó jókora minőségi különbséget, ez a minimum. Antifutball? Dehogy.

A rozmár által kiállított kezdőcsapat legnagyobb hibája nem feltétlenül az összetétele volt önmagában, sokkal inkább a kiszámíthatósága. Hetek óta nyilvánvaló lehetett, hogy ugyanazzal a meccs szakaszaitól függően 4-2-3-1-nek, 4-3-3-nak és 4-1-4-1-nek egyaránt felrajzolható hadrenddel próbálkozik majd a selección, mint a felkészülési mérkőzések során hellyel-közzel folyamatosan. Arról nálam jóval hozzáértőbb emberek is vitatkoznak, hogy akkor egyáltalán jó elképzelés-e két védekező középpályással és egy csatárral játszatni a csapatot Torres hiányában, vagy sem, ám ezen túl sokat rágódni jelenleg már csak azért sem érdemes, mert szóljon bármilyen pro vagy kontra érv a szisztéma mellett, Hitzfeld és segítői mindet kényelmesen mérlegelhették jóelőre, és végül nem is érte őket különösebb meglepetés. A bravúros győzelmek terepén jártas német edzőnek ez a helyzet elég lehetőséget biztosított ahhoz, hogy az előzetesen esélytelennek tetsző csapata számára kidolgozza az egyetlen lehetséges menekülési útvonalat az oroszlán rájuk omló barlangjából. Germán mesteremberhez méltó műgonddal fonta össze a védőhálót pontról pontra, mitikus hadvezérhez méltó módon tüzelte fel a játékosait, akik akkor is elszántan védték a várfalat, ha százával kapaszkodtak fel rá a haramiák, és amikor már minden veszni látszott, jó papként pár imát is elmormolt, segítségül hívva a deus ex machinát. Amit Hitzfeld művelt a spanyol extraklasszisokhoz képest legfeljebb középszerűnek minősíthető játékosaival, az spártai hőstett tehát, amit teljesen feleslegesen démonizálnak az úgynevezett szép játék kedvelői, és ha a háború megnyeréséhez nem is lesz, ennek a csatának az eldöntéséhez elég volt.

Mindezek ellenére a selección játékosait nem illetheti komolyabb kritika, már a gólnál elkövetett hibákat leszámítva persze. Nem igaz, hogy nem adtak bele mindent, nem igaz, hogy alábecsülték volna az ellenfelet (emlékezzünk csak Llorente utólag vészjóslónak bizonyuló próféciájára az előző posztból), és az sem igaz, hogy rosszul játszottak volna. Sőt, a svájci gólig tökéletes kontroll alatt tartották a meccset, mi pedig pontosan azt kaptuk, amit két ennyire különböző stílusú és erősségű csapat összecsapásától várhatunk: a vb-n eddig maximum a németektől látott, fantasztikusan folyékony passzjáték és egykapuzás emitt, olykor kétségbeesett és megingatható, de rendkívül tudatosan megtervezett és hősiesen kitartó védekezés amott (a meccs egyik nagy jelenete volt, amikor Senderos heroikus túlbuzgóságában a saját csapattársa felrúgásába sérült bele). Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha a félidő környékén a vuvuzelák zümmögésénél is elviselhetetlenebbé fokozódó spanyol nyomás végre góllá érik, akkor a Hitzfeld-bagázs nem hogy a győzelemben, de még a döntetlenben sem reménykedhetett volna többé, azonban valami mindig hibádzott a legutolsó mozzanatok során. Ha sikerült is megfelelően széthúzni a svájci védőfalat, ha sikerült is váratlan és kreatív utolsó passzokat végrehajtani, a kelleténél mindig pontosan eggyel több volt a csel (Silva), vagy Benaglio védett óriásit (Piqué), vagy egyszerűen csak hangyafing erősségű volt a lövés (Iniesta).

Aztán a fordulás után villámcsapásszerűen jött egy két passzból összedobott gyors svájci támadás, Puyol bealudt, Derdiyoknak seperc alatt egyenes út vezetett a kapu és a tökéletes lövőhelyzet, a védelemnek pedig a kettőhúszba nyúlás és a remegve seggrehuppanás felé. Itt akkor nyomjunk is pause-t egy pillanatra, csak amíg elvégzem a helyszínelést, körberajzolom a hullákat és felírom a gázoló pontos rendszámát.

1. Az akció Busquets ellenfélhez fejelt labdájából indult. A srác bír némi öncsonkítás-fétissel, már meg sem lepődtem sajnos.

2. Puyolnak kellett volna megakadályoznia Nkufo-t abban, hogy az elsöprő lendülettel érkező Derdiyokhoz továbbítsa a labdát, de annyira szerencsétlenül helyezkedett, hogy csak bamba arckifejezéssel, tehetetlenül kérődzhette végig az összjátékot.

3. A továbbra is gyenge formának örvendő Casillas némiképp feleslegesen futott ki a kapujából, mivel Piqué tartotta a lépést az akciót követő, későbbi gólszerző Fernandes-szel, de a nem csak vitatható értelmű, hanem kifejezetten gyenge kifutással sikerült még egyet kavarni a már addig is baljósan gőzölgő szarlevesen és megitatni a katalán védőtárssal is. Derdiyok eltolta a labdát, majd átesett a kapuson, a büntető még megúszható lett volna, de Piqué teljesen megzavarodott a kíméletlenül gyorsan történő, véletlenszerű eseménysortól és hiába próbálta menteni a menthetetlent, csak annyit ért el vele, hogy jól fejberúgták. Capdevila eközben cigaretta-szünetet tartott, totális csőd.

A gusztusosan becsomagolt, ezüsttálcára helyezett, majd a svájciaknak gálánsan átnyújtott ostoba gól után gyakorlatilag új meccs kezdődött. Az időzítés pedig nehezen lehetett volna ennél pocsékabb, mert a félidei lelkesítő beszéd - aminek valószínűleg annyi volt a lényege, hogy csak így tovább fiúk, be lesznek darálva ezek - már elhangzott, a lassan teljesítőképessége határához érkező, és az idegösszeroppanás szélén álló svájci védelem frissiben új erőre kapott, és egy Szenegál szelleme által kísértett, percről percre türelmetlenebbé váló spanyol csapat maradt magára a pályán. Lehet persze azon lamentálni, hogy a 80. percben még nagyobb szívás lett volna mindez és még majdnem hátra volt egy teljes félidő a fordításra, de Svájc a gólja nélkül szinte teljesen kizárt, hogy kihúzta volna addig, ráadásul később az egyébként abszolút kulturáltan és sportszerűen játszó, de néha kénytelen-kelletlenül fát vágó ellenfél kiiktatta az egyik legkiválóbb ügynököt, Iniestát is, szóval ömlött a jéghideg víz a svájci zuhanyrózsából rendesen, szopás a köbön. Pár változtatás után Xabi Alonso ugyan eltalálta a felsőlécet, de a felbátorodó Derdyok szintén kapufára lőtt ziccerben, úgyhogy ez egál, nincs miért siránkozni.

Most nyilván lehetne részletesen is ostorozni az amúgy nagyszerűen küzdő játékosok akaratát érvényre juttatni képtelen, besült taktikát, elővenni a jobb szélen ismét csak idegen testként mozgó Silvát, az alig használt, ezúttal semmire nem jó szélsőhátvédeket, vagy rúgni még egyet az állandó bűnbak Busquets-be, de felesleges. A legkínosabb csalódás összefoglalva az volt, hogy míg Hitzfeld tökéletesen megírta a házi feladatát, addig Del Bosque jobban bízott egy meccsek óta gyakorolt, de kiszámítható és immár bizonyítottan verhető felállásban, amit láthatóan elfelejtett az aktuális ellenfélhez igazítani. Persze egy kicsivel több szerencsével könnyedén nyerhetett volna így is, és amikor már égett a ház, átállt két csatárra, behozta Jesús Navas-t a jobb oldalra, Torres-t meg Villa mellé, de ezek is szakállas poénoknak tűntek a fapofával büntető riválisa számára, krónikus mákhiányra pedig illetlenség hivatkozni ekkora tudásbeli fölénnyel a spanyol játékosok javára. Nem is az az igazán aggasztó, hogy nincs, vagy nem működött a taktikai B-terv, hanem az, hogy miután a csapat hátrányba került, az A-terv sem működött. Ami egy ilyen erősségű ellenféllel szemben ciki, álljon bármilyen rosszul is Hitzfeld szeme, és csak tovább gyülekeznek a kérdőjelek ha figyelembe vesszük, hogy nem is olyan régen történt már valami hasonló a selecciónnal a Konföderációs kupán.

Casillas (5,5) - Hülyeség volt ennyire kijönnie Derdiyokra a svájci gól előtt, azért viszont már kár túlzottan felelősségre vonni, amiért elkaszálta, a kapus ilyenkor kiszolgáltatott helyzetben van, ezért is volt hülyeség kijönnie. Más dolga nem akadt.

Sergio Ramos (6) - Az első félidőben még jól, bár szokás szerint pontatlanul játszott, a második játékrészben már teljesen súlytalanná vált.

Piqué (6) - Zseniális kezdés után láthatólag megzakkant a góltól, amiről azért messze ő tehetett a legkevésbé. Derdiyok csúnyán beforgatta a kapufája előtt.

Puyol (5,5) - Elfogadható lett volna a produkciója, kár volt ezért.

Capdevila (5,5) - Elég kényelmesen követte a svájci akciót, pedig a többiek bénázását látva megszánhatta volna őket azzal, hogy kicsit közelebb húzódik. Támadásban nem sikerült hozzátennie semmit.

Xabi Alonso (7,5) - A meccs embere spanyol részről, az ő lába alatt nem dadogott a hülye jabulani, hanem nyájasan oda repült, ahová csak a főnök akarta. A legjobb lövést is az ő neve mellé jegyezhetjük fel.

Busquets (6) - Szokásos: egy hülye, bár ezúttal még korántsem automatikusan végzetes hibája miatt a kiváló játékát nehezebb értékelni, pedig nem volt sokkal rosszabb Xabinál.

Xavi (6,5) - Hozta az irtózatos mennyiségű passzait, magához képest némiképp meglepő pontatlansággal, de így is jól összefogta a csapatot. Hogy döntő fontosságú passzt miért nem tudott adni senkinek, arról Del Bosque-t is meg kellene kérdezni.

Iniesta (7) - Látszott rajta, hogy a szokásosnál jobban vigyáz magára, a cselek elmaradoztak, nem mintha ettől kevésbé faragták volna persze, a svájciaknak nagy fejtörést okozott a fogása. Kiosztott pár szép labdát, aztán a 77. percben le kellett hozni, állítólag semmi baja, fellélegezhetünk.

Silva (6) - Alapvetően nem lett volna gond a játékával, ha nem neki kellett volna a jobb szélen kavargatnia. Lassan kijelenthető, hogy egyszerűen nem való neki az a poszt, folyamatosan elkóricált középre meg a túloldalra, és ekkor persze remekelt, de ettől nagyon egyoldalúvá vált a játék. Ez az apróság azért sokat nyomott a latba.

Villa (6) - Rengeteget gürcölt és mozgott, kicsit túl is pörgött, sajnos a Torres-szel alkotott párosuk nem működött, az első félidőben pedig nem tudott élni azzal a pár lehetőséggel.

Torres (5,5) - Szenvedett, most nagyon érződött rajta a kihagyás, egy felspanolt, történelmi sikerért bunkerező csapat ellen így kellett volna lendületet vinnie a játékba, érthető, hogy nem sikerült, pedig nagyon akart. Ami már inkább meglepő, hogy a plusz egy csatár felhozatala inkább hátra-, mint előrefele volt egy lépés.

Jesús Navas (6,5) - Életet lehelt az addig holt vidéknek számító jobb szélbe, a klasszikus vonalszélső-játékából viszont hiányzott a pontosság. A vehemenciája mindenesetre üdvözítő volt, még ha hanyaggá is vált a vége felé.

Pedro (6) - Lendületesen játszott abban a 10 percben, de lövőhelyzetig sem jutott.

Spanyolország: Casillas, Ramos, Puyol, Piqué, Capdevila, Iniesta (Pedro '77), Alonso, Busquets (Torres 62'), Xavi, Silva (Navas 62'), Villa
Svájc: Benaglio, Lichtsteiner, Senderos (Von Bergen 36'), Grichting, Ziegler, Inler, Fernandes, Huggel, Barnetta (Eggimann 90'), Derdiyok (Yakin 79'), Nkufo
Gólszerző: Fernandes (51')

A vereség következményei súlyosabbak is lehetnek mind a három pont elbukásánál, és ezekkel erősen ajánlott már most szembenézni. Innentől kezdve a csoportkör villámhalál-üzemmódban fut, még egy hiba, és jó eséllyel lehet hazarepülni. Ráadásul ha sikerül is flottul behúzni a hátralevő két meccset, mostantól Svájc osztja a lapokat, csak rajtuk múlik, hogy a spanyol válogatott a csoport első vagy második helyén végez. Óva intenék attól mindenkit, hogy túlságosan bízzon az előbbi verzióban, ezzel a svájci játékkal ugyanis a szintén támadó felfogású Chile megfojtása már nem tűnik olyan nehéz feladatnak, Hondurastól meg nem lehet várni semmit. Márpedig ha második hely, akkor a nyolcaddöntőben Brazília következik majd jelen állás szerint, akik a történelem során több ízben frappánsabb ellenfelek lehettek volna talán, mint ezzel a mostani eurokonform, deffenzív játékukkal.

Azért néhány cseppnyi reményt is megpróbálok elpötyögtetni. Először is, ha létezik olyan meccs egy világbajnokságon, amikor még belefér egy vereség (egyébként nem létezik), akkor az a legelső meccs. Most még van egy kis idő nyalogatni a sebeket, kitalálni valami mást, belenyúlni a csapatba, felfrissíteni a testeket és a szellemet, később csak egyre kevesebb lenne - még akkor is igaz ez, ha az eddigi vébék során ilyen rajt után még soha senki sem aratott végső győzelmet, ez csak statisztika, nem ultimatív törvényszerűség. Másodszor is hangsúlyoznám, hogy a csapat cseppet sem volt gyenge mentalitású, nem játszott csapnivalóan, nem adta fel a harcot, és a helyzetek alapján 1 pontra minimum rászolgált volna. Akármilyen érezhető görcsölés ellenére sem lenne igazságos, ha visszakerülne rájuk az örökös vb-lúzer címkéje. Egyelőre.

Következő meccs: Spanyolország - Honduras, június 21., hétfő, 20:30