A történelem kapuin dörömböl ma este a selección, amely pontosan 60 évvel ezelőtt, első világbajnoki szereplése alkalmával jutott utoljára a legjobb 4 közé, ami következésképpen az eddigi legjobb eredményét is jelentette a tornán, egy keserédes 4. helyet. Azonban az elmúlt évtizedek során folyamatosan megmászhatatlannak tetsző csúcsok elérésén kívül is óriási lehetőségek rejlenek a mai meccsben: Paraguay a legjobb 8 mezőnyének talán leggyengébb tagja, és ha minden tökéletesen alakul, akkor akár az összes Németország ellen szükséges energiát és önbizalmat is magához szólíthatja a csapat. Már csak az a kérdés, hogy hogyan sikerül felvonszolni a bárányka seggét az áldozati oltárra, mert hogy magától nem fog felmászni rá, az hétszentség.

A La Albirroja eddigi négy meccsén mindössze három gólt lőtt, viszont csak egyet kapott - azt is még a legeljén, Olaszország ellen egy kapushiba miatt -, ebből pedig még a leggyengébb szemű statisztikusok is leszűrhetik, hogy nem a támadójáték a fő profiljuk. Ugyan az erőltetett taktikai rajz szerint a 4-4-2-es formációt preferálják, de ez ne tévesszen meg senkit, Vera, Caceres, és Riveros általában nagyon mélyen játszanak, inkább a bal oldalon Benitez vagy Valdez az, aki próbál valamiféle kreatív szikrát csiholni a két csatár, Santa Cruz és Barrios javára. A támadásépítéseik során nem dúskálnak precizitásban és fantáziában, a Japán elleni iszonyatos mérkőzésen például 60%-ban sikerült pontosan passzolniuk egymásnak, úgyhogy már csak ezért sem nagyon számíthatunk tőlük másra, mint a tizenegyespárbaj elérésének nemes céljából történő, vég nélküli bekkelésre.

Ebben segítségükre lesz az esélytelenek tökéletes nyugalma, Paraguay-tól ugyanis már ez a negyeddöntő is óriási durranásnak számít, senki sem vár tőlük semmit, és ezért átkozni sem kell majd őket a sündisznó-harcállásért. A képlet hasonló, mint Svájc, vagy akár Portugália ellen: minél később szerez gólt a selección, annál hosszabbra nyújtja majd el saját szenvedéseit. Márpedig az elődöntőben már ott várakozik bosszúra szomjazva, szadista mosollyal az arcán az eddig ijesztően meggyőző Németország, úgyhogy ma nem elég nyerni, komoly formajavulás elérésére is szükség lenne a johannesburgi révbe éréshez.