Spanyolország - Dél-Korea 1 - 0
Szép csendben lezajlott a felkészülési szakasz második barátságos mérkőzése is, és bár kénytelen voltam egy olyan minőségű streamen végignézni, ami leginkább egy kézikamerával készített, torzított hanggal ellátott emberrabló/zsaroló felvétel utánozhatatlan audiovizuális élményeit idézte, azért sikerült elcsípni és feldolgozni a fontosabb pillanatokat.
A világbajnokságra ezúttal bírói segédlet nélkül készülő Dél-Korea minden tekintetben kellemes edzőpartnernek bizonyult. Először is azért, mert nem rúgtak le senkit, bár a mérkőzést megtekintő pármillió spanyol szimpatizáns rémülten kaphatott a szívéhez, amikor Iniestát egy tűréshatárt alulról súroló becsúszással takarították el a tizenhatos környékéről, de Xabi Alonso hősiesen megvédte a haza becsületét és egy méretes bádicsekkel helyezte gyep körüli röppályára az egyik gaz koreait. Úgyhogy kvittek vagyunk, ezt a pofonváltást leszámítva pedig inkább volt cirógatós, mint durvulós a két fél között húzódó testi kapcsolat (pedig lett volna még miért törleszteni, ugyebár). Másodszor is a koreaiak ahhoz nem elég jók, hogy ne lehessen kísérletezgetni ellenük, ahhoz viszont nem elég gyengék, hogy sétálgatva is három gólt lehessen lőni nekik, sőt. Pontosan azt játszották, amivel a csoportmeccsek során mindenki próbálkozni fog a selección ellen, de az sem kizárt, hogy bizonyos ellenfelek az egyenes kieséses szakaszban is: remekül megszervezett csapatjáték és védekezés, a terület átadása, majd pár passzból felépített villámgyors ellencsapások. Park Ji-Sung manchesteri beceneve nem véletlenül duplatüdő, a honfitársai is hasonlóan agilis és fáradhatatlan uszkár-tempót diktáltak, ehhez pedig nem ártott már most hozzászokni.
Ami a spanyolokat illeti, az egyre világosabban látszik, hogy Del Bosque ezeket a barátságos meccseket különböző alternatívák kidolgozására és tesztelésre használja fel elsősorban azon esetekre, amikor nem számolhat, vagy valami fura okból kifolyólag nem akar számolni a Villa - Torres duóval az ellenfél kapuja előtt. Torres térdsérülése miatt ez különösen égető feladat, még úgy is, hogy rekordgyorsasággal halad a felépülése, és Lengyelország ellen akár pályára is léphet majd jövő kedden. Azért persze machinált a védelemmel és a középpályával is a mester.
Kedzőcsapatok: Reina - Sergio Ramos - Marchena - Albiol - Capdevila - Javi Martínez - Fabregas - Iniesta - Jesús Navas - Mata - Llorente illetve W. Lee - Oh - J. Lee - Cho - Y. Lee - J. Kim - J. Kim - Ki - C. Lee - Park - Yeom (további 3 darab Lee és 4 darab Kim a padon, zseniális)
Akárcsak Szaúd-Arábia ellen, ezúttal is csak egy klasszikus ékkel kezdett a csapat, viszont egy konzervatívabb felfogású 4-3-3-as taktikai hadrendben, tehát a támadósorban bal lábas a bal szélre, jobb lábas a jobb szélre, a labdával pedig azt az izompólós hústornyot kellett (volna) célozniuk középen. Nem jellemezhető éppen spanyol hagyományként az ívelgetős foci, úgyhogy szinte törvényszerű volt a kísérlet viszonylagos kudarca. Mata a bal oldalon nem játszott rosszul, de vészesen keveset volt játékban, egyszer sem húzta meg a szélen, és hiába fűződik a nevéhez egy Fabregas által lőtt kapufa, nem tűnt úgy, hogy kényelmesen érezné magát ebben a szisztémában. A túloldalon ugyan Jesús Navas sem nagyon jutott el konkrét beadásokig, viszont kombinatív és gyors játékával így is a mezőny egyik legjobbja volt, ennek jutalmaként mind a 90 percet a pályán tölthette, a 84. percben pedig rátett még egy lapáttal, amikor jó 25-ről becsűrte a labdát a jobb felsőbe, Lee hiába vetődött, ez egy igazi screamer volt. A középcsatár posztján Llorente használható passzok hiányában többnyire magányos óriásként bandukolt szűk tornadresszében az apró, de harapós koreai védők között (különösen Kim és Lee játszottak jól), ám teljesítményét ennek ellenére sem érheti panasz, megtartotta a labdákat, ahogy tudta, sokat mozgott, és a szélen is felbukkant, amikor arra volt szükség.
A kezdő középpálya a szaúdi meccshez képest homlokegyenest másképp állt fel. Del Bosque felavatta Javi Martínezt, mint védekező - vagy nevezzük inkább úgy, hogy mélységi - középpályást, ami nem csak a srác tekintélyes testi paraméterei folytán bizonyult jó ötletnek, az általános mezőnyjátékával is kellemes benyomást keltett. Előtte Iniesta és Fabregas bűvészkedett, és nagyon éles volt a kontraszt az arabok elleni meccshez képest, ahol két igazi védekező középpályással volt a mostaninál labilisebb a csapatjáték. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a spanyol stílus számára a legjobb védekezés a támadás, pontosabban a labda folyamatos megtartása és járatása, abban pedig fent nevezett uraknak nem nagyon van párja. Cesc-en azért érződött, hogy két hónapos kihagyás után az első meccsét játszotta, a rá jellemző klasszis megoldások többnyire elmaradoztak, azonban a labdabiztossága így is szembetűnő volt, és közel járt a gólhoz is. Iniesta meg egyszerűen csak Iniesta: aki képes külsővel, bokából pöckölt 15-16 méteres indításokra, annak a formája miatt felesleges túl sokat aggodalmaskodni.
A szokásoktól eltérően a kapitány végig érintetlenül hagyta a kezdő védősort, a Marchena - Raúl Albiol kettős nem is muzsikált a múlt heti Puyol - Piqué összetételnél sokkal rosszabbul középen, bár egy-két nehézséget okozott nekik a kisemberek szaladgálása, egy gyors koreai kényszerítőt például sikerült csúnyán benézni (Lee és Kim dolgoztak össze nagyszerűen, ahogy láttam). Albiolnak egyébként ez volt a 23. válogatott meccsén a 23. győzelme, ami világcsúcs-gyanús. A bal oldalon Capdevila jóval meggyőzőbb teljesítményt nyújtott, mint a múlt szombaton Arbeloa, ezúttal is kiváló ütemben lépett fel a támadásokhoz, és ő játszott össze Matával Fabregas kapufája előtt; a kezdőcsapatba kerülési esélyei a vb-n egyre nőnek tehát. Sergio Ramos ellenben továbbra is keresi a formáját, nem igazán tudta tartani a lépést Navas ötleteivel a jobb szélen, de legalább a védelemben nem volt vele semmi probléma.
A kapushiszti után adja magát a kérdés, hogy mit jelentett Reina és Victor Valdés szerepeltetése ezen a meccsen, de erős a gyanúm, hogy Del Bosque csak egy kicsit motiválni szeretné Casillas-t, valójában pedig nincs igazi kapuskérdés. Botor ötlet lenne két meccsel a vb előtt elbizonytalanítani az első számú portást, aki ráadásul a válogatott csapatkapitánya is. Inkább volt ez reakció az elmúlt hetek pletykáira Valdés és Reina balhéiról, meg egy kis külön fejsimi a Barca kapusának, amiért az ügyes nyilatkozatával befogta az újságírók száját. Egyébként Reina fogott egy ziccert az egyik védelmi bénázásnál a félidő végén, az élete első válogatott meccsén pályára lépő Victor pedig eljátszotta ugyanazt, amit Casillas az arabok ellen, rettenetesen gyengén jött ki egy felívelt labdára, de ebből most nem lett nagyobb baj. Persze biztosan a labda volt a hibás.
Az első cserék ezúttal nem jelentettek taktikai változtatást, bejött Xavi és Xabi Alonso a két középső középpályás poszjára - Javi Martínez maradt leghátul -, és tanárian játszottak mind a ketten, különösen Xabi volt meggyőző. Villa elrontott két ziccert, egyébként semmivel sem volt jobb Llorenténél, ez az egycsatáros játék ebben a formájában láthatólag szokatlan az egész csapatnak. Pedro váltotta Matát, és amennyivel aktívabb és agresszívebb volt a valenciai vetélytársánál, annyival pontatlanabb is, de legalább folyamatosan mutatta magát, vizuális csúcspontként egy szemrevaló esernyőt is kiosztott. A 79. percben Silva pályáralépése már egy kicsit átformálta a rendszert, Del Bosque jobboldali árnyékék-szerűséget játszatott vele, de 10 perc alapján kívülállóként lehetetlen volt leszűrni, hogy ez működőképes ötlet-e, remélhetőleg a kapitánynak sikerült.
Gólok: Jesús Navas (84')
Cserék:
Reina < > Valdés (45')
Fabregas < > Xavi (58')
Iniesta < > Xabi Alonso (58')
Mata < > Pedro (58')
Llorente < > Villa (58')
J. Martínez < > Silva (79')
Megvolt tehát a második és egyben utolsó barátságos meccs is Innsbruck-ban, a spanyol motor pedig egyelőre inkább csak halkan pöfékel, a nitrót bőven ráér tizenegy nap múlva ráadni. Azért a második félidő alapján nekem van egy olyan sejtésem, hogy bár még behúzott kézifék mellett, de a gázpedál már tökig lesz nyomva Lengyelország ellen Murciában. A kezdőrúgás időpontja: június 8., kedd, 22:00